A lexikon ezt írja: “Mintául választott személy, akiben a példaképválasztó különösen értékes, számára vonzó tulajdonságokat érez meg vagy ismer fel.”
Nem emlékszem rá, hogy gyerekkoromban, vagy tinédzser koromban lett volna meghatározó példaképem. Nyilván volt, és van több olyan ember is a környezetemben, akikre valamiért felnézek, valamilyen területen nevezhetem is őket példaképnek. Az utóbbi időben kétszer szembesültem vele, hogy valakinek én vagyok példakép. Ez azért gondolkodásra késztetett. Az edzőterem öltözőjében Márti mondta, hogy én vagyok a példaképe. Csodálkozva kérdeztem, hogy miért? Válasz: a kitartásom és az elért eredményeim miatt, és mert olyan szép vagy, tette hozzá.
A másik hölgy nehéz helyzetben van most, és azt mondta az életem példaértékű számára: „Te vagy az élő példa, hogy nehéz helyzetekből is talpra lehet állni”.
Meghatódtam. Ezeknek a kijelentéseknek számomra súlya van. Felelősséggel jár, bár nem csináltam semmi különöset, élem az életem, úgy ahogy tudom. A nehézségeket igyekszem leküzdeni, megoldani. Ha ezzel példát mutatok, erőt adok másoknak, az jó dolog.
Próbálom mindig a dolgok jó oldalát nézni, pozitívan állni az eseményekhez, emberekhez. Több van már mögöttem, mint előttem. Megharcoltam a csatáimat, legfőképp magammal. Azt mondom megérte, és bíztatok mindenkit. Az élet gyönyörű. Minden helyzetre van megoldás. Tudom, hogy néha nagyon nehéz, és talán kilátástalannak tűnik egy-egy helyzet, de később visszanézve az ember már tisztábban látja, és a következő nehézséget már könnyebben veszi.
