Ambivalencia
Perzsel és éget a hideg kéked.
Lángra gyújt s lehűt érintésed.
Átölelsz, s eltol mi körülvesz Téged.
Maradjunk meg szép emléknek.
Korábbi verseim
Ki vagyok?
A kérdés időről időre bennem felmerül,
a listát régen soroltam végtelenül.
Az idő múlásával a válasz egyre rövidül.
Hogy ki vagyok én?
Egy nő, ki most éppen a fotelban ül.
Illat
részlet:
…………………………..
Engedem az emléked
visszakúszni még.
Most nem küzdök ellene,
feladom.
………………….
Rövid románc
Bábjából kibújó pillangó vagyok,
érintésedre megrepedt a burok.
Testem testedhez simult,
hosszan átöleltél.
Rövid téli séta után,
gyorsan felmelegítettél.
Három napig vártunk e délutánra,
fellobbant a tűz bennünk egy pillanatra.
Tavaszt varázsoltunk a zord hideg télbe.
Jól belemásztunk egymás életébe.
2011.01.07.
Ősz
részlet:
Ősz van, és én most ezt szeretem.
Hűtlen lettem a nyárhoz.
Úgy nézek rá minden reggel,
Mint aki látja az egész világot.
Gyönyörködöm színeiben,
Mélyen magamba szívom illatát,
Most is érzem a számban
Érett gyümölcseinek zamatát.
………………………………..
2010.12.16.
Újév
A januári szélben
az ablakon kinézve,
látom a múlt évet
elköszönni még.
Látom ahogy csalfán
Visszapillant némán:
„ne haragudj énrám,
csak ennyi voltam én!”
2010.01.02
Létezésem
Voltam gyermek,
Önfeledten játszó.
Voltam kamasz,
Szerelmesnek látszó.
Voltam feleség,
Nem voltam elég.
Vagyok Anya még,
Ennyi nem elég.
Vagyok kereső,
Álmot kergető.
Leszek szerető,
Mindent feledő.
Társát kényeztető
Örök Asszony.
2009.09.14.
Isten Veled
részlet:
Egyedül vagyok, és Rád gondolok,
Nehezen jönnek elő most e sorok.
Behunyt szemem mögött megidézlek,
Látom, ahogy mosolyod rám ragyog.
…………………….
2008.10.10.
Bátorítás
Mikor azt gondolod, kettétört az életed,
Ne csüggedj!
A terveket, miket szőttél,
Ne dobd el!
A barátot, aki kopogtat az ajtón,
Ne küldd el!
Hiszen minden csak most kezdődik el!
2008.10.09.
Este
Ülök egyedül a gyertyák fényében,
Mellettem félig töltött borospohár.
Halk zene szól a térben,
Elmélkedem a világ dolgán.
Egyedül vagyok a szobában,
Mégis túlzsúfolt most nekem.
Régi képek kerülnek elő,
A múlt megint itt van velem.
Megértenem tán sosem lehet
Mi vezérelte eddigi életemet.
Miért voltam gyenge, megalkuvó…
…
A gyertyák fénye elhalványult,
Kihunyt a láng, üres a pohár.
A világ dolga már nem érdekel,
A múlt ajtaját egy időre bezártam,
Kezemben tartom a kulcsát.
Egyedül vagyok a szobában.
Hiányzol.
Ha itt lennél már velem,
Neked adnám az életem.