Egy találkozás, egy barátság meg tudja változtatni az ember életét. Észrevétlenül, csendesen. Hagyjuk, hogy a másik, akire felnézünk, akit tisztelünk és szép lassan megszeretünk, a szívünkbe zárunk, hasson ránk. Észrevétlenül, akaratunktól függetlenül történik mindez. Azok az értékek melyet ő magában őriz, és közvetít, bizonyos mértékben átszivárog a lényünkbe, belénk csepegteti. Sokszor erre akkor jövünk rá, amikor elveszítjük a másikat, eltűnik az életünkből. Űr keletkezik, egy sötét folt, melyet szép lassan kitölt a rá való emlékezés. Szinte kötelességünknek érezzük azokat az értékeket, melyeket belénk ültetett tovább vinni, ápolni. Ezzel is adózva az emlékének.