Kék kis virág

• Honnan jöttél? – Kérdezte a Csillag
• A Föld nevű bolygóról. – Felelte Kékvirág
• Az nagyon messze van. Miért tetted meg ez a nagy utat? – kérdezte a Csillag.
• Keresek valakit. – Válaszolta a Kékvirág.
• Képes voltál ekkora utat megtenni érte? – Csodálkozott a Csillag.
• Igen, felelte a Virág.
• Fontos lehetett neked. Miért keresed?
• Tudod a magamfajta törékeny, érzékeny kis virágnak Kertészre van szüksége. Egy olyan Kertészre, aki gondozza, ápolja. Megóvja a széltől, az erős napsütéstől, vizet ad mikor szomjas. Kigyomlálja a gazt körülötte.
• Értem, mondta a Csillag. Folytasd kérlek.
• Tudod Csillag, nekem nagyon jó Kertészem volt a Föld nevű bolygón. Nagyszerűen gondomat viselte. Ápolt, óvott, gondozott, vigyázott rám.
• Értem, és őt keresed?
• Igen Csillag, Őt keresem.
• Miért, a Földön nincs több kertész?
• De sok kertész van a Földön, de nekem csak az én Kertészem kell. Nélküle már nem olyan szépek a szirmaim, a gyökerem is elgyengült. A leveleimet megégette a Nap, a szél is megtépázott. El kellett jönnöm onnan.
• Most már értelek Kékvirág.
• Tudsz nekem segíteni? Nézett rá reménykedve Kékvirág.
• Hát nem is tudom. Találkoztam a múltkor valakivel, aki szomorúan bolyongott, úgy rémlik egy virágot keresett, de nem emlékszem milyen színűt. Lehet, hogy ő volt a te kertészed? Egy szál vörös rózsa volt a kezében. Az ingére szívek és galambok voltak hímezve.
• Akkor Ő volt az, csillant meg a szeme kis Kékvirágnak. Hol találom? Segíts nekem Csillag!
• A Hold felé láttam sétálni. A szomszéd Csillag mesélte a múltkor, hogy minden holdtöltekor ünneplő ruhát vesz fel és sétálgat a Hold kapujánál, mintha várna valakit.
• Milyen messze van innen a Hold? – Kérdezte a kis Kékvirág.
• Ha sietsz, következő holdtöltére éppen odaérsz. – Bíztatta őt a Csillag.
• Köszönöm neked Csillag a segítséget. Hálás vagyok érte.
• Örömmel segítettem. Remélem a te Kertészed az és újra szépek lesznek majd a szirmaid.
  A kis Kékvirág búcsút intett a Csillagnak, nem volt vesztegetni való ideje, oda kellett érnie a Hold kapujához a következő holdtöltéig.
  A Csillag kíváncsian várta a következő teliholdat. Az ablakából éppen a kapujára látott a távcsővel.
  Pontban éjfélkor, mikor kiteljesedett a Hold, ott ált a kapuban a Kertész, ünneplőbe öltözött lélekkel, kezében egy szál vörös rózsa, szívében örök szerelemmel Kékvirág iránt. A Kékvirág megérkezett. Csapzott leveleit csak vonszolta maga után, szirmai megfakultak, elszakadtak. Amikor meglátták egymást összefonódtak. A Kertész óvatosan megigazította leveleit, szirmaira finom csókot lehelt, melytől újra szépek és fényesek lettek.
  Azóta minden teliholdkor kék színbe borul a Hold udvara. Egy halványkék fénysugár ereszkedik le egy tóra, melyen leszállnak a vízre. Megmártóznak, sütkéreznek a Hold fényénél. Szeretetükkel beragyogják a tóparti kis települést. Bejárják a jól ismert kedvenc helyeket. Egymást átkarolva sétálnak egyet a sétányon, koccintanak a teraszon, beintegetnek az ablakokon, és visszatérnek a kék fénysugáron át a Holdra.