napnyugta

Boldogság, szerelem

Boldogság, szerelem

Egy késő esti beszélgetés után elgondolkodtam a szerelem fogalmán. A beszélgetés során arra jutottunk, hogy nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi a szerelem. A következő kérdések merültek fel bennem:
Amikor szerelmesek vagyunk, akkor boldogok is vagyunk? A boldogság és szerelem mindig párban járnak? Lehet, hogy a szerelem csak egy pillanat? Lehet, hogy egy mozdulat? Hol érezzük a szerelmet? A szívünkben, a fejünkben, vagy a gyomrunkban? Vagy mindig máshol?
Ezeken töprengtem, és arra jutottam, hogy ez egyéni, személyes, intim dolog. Valószínű, hogy valami eget rengető nagy dologra számítunk, valami különlegesre, valami megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan érzésre. Egy szárnyalásra, repülésre. Erre várunk, erre számítunk, és közben lehet, hogy elmegyünk mellette. Én már elengedtem ezt, úgymond „lemondtam” róla, de most eltöprengtem, és feltettem a kérdést, hogy én mikor voltam szerelmes. Amikor szerelmes voltam nem voltam mindig boldog, és amikor boldog voltam nem voltam mindig szerelmes. A két érzelem között lehet, hogy csak egy hajszál van? Van benne repülés és szárnyalás is, de szerintem sokkal több az a pillanat, az a mozdulat, ami nem repít az egekbe, csupán csak nagyon-nagyon jó érzés. Lehet, hogy ezek összessége, sorozata, sok-sok apró figyelmesség, érintés, gondolat, tánc és zene, ami összerakja bennünk az érzést.
Sok pillanatot fel tudtam idézni, hogy szerelem volt-e vagy boldogság, az úgy gondolom mindegy. Az érzés a lényeg, amit akkor éreztem és átéltem, amit ma is fel tudok idézni, és jó érzéssel tölt el. Az érzés, mikor felébredsz valaki mellett, és látod a szemében, hogy örül neked, boldog hogy mellette vagy azon a reggelen. Az érzés, amikor vacsorát főzöl, és várod, hogy megszólaljon a csengő, ott álljon az ajtóban egy üveg borral a kezében. Az érzés, mikor arra ébredsz, hogy a nyakadat cirógatva ébreszt, amikor meghallod a dalt a rádióban, amihez közös emlék fűz. Az érzés, mikor küld egy fotót az utazásról, és látod, hogy boldog hogy úton van. Mikor melletted alszik el, és hallgatod ahogy szuszog, vagy horkol, miközben megigazítod a takarót rajta. Mikor hazakísér, és ad két puszit az arcodra, de te már tudod, hogy ez csak a kezdet, a várakozás hogy melyik találkozásnál lesz az első csók. Mikor gondoskodik róla, hogy az autód tiszta legyen. Mikor télen átfagytál, és felmelegíti a lábadat. Mikor beszél hozzád, és olyan mélyen néz a szemedbe, hogy nem is hallod amit mond. Talán az is, amikor nyáron vihar előtt kint állsz az erkélyen, nézed a várost, a tornyosuló viharfelhőket, a szél még messze jár, csak előreküldött egy gyenge kis szellőt, hogy készülj a viharra, és ez a szellő bőrödhöz érve eszedbe juttatja a borzongást, amit a másik simogatása okozott valamikor.
A szerelem szó eredeti jelentése szerint a szerelem az, amikor egy idősebb férfi tanítja a fiatalabbat mind kulturális, filozófiai és szexuális szempontból. A kapcsolatainkban folyamatosan tanulunk, leginkább magunkról a másik által. Tanítjuk egymást, változunk és formálódunk. Bármi legyen is a vége, ne hagyjuk ki. Gazdagabbak, tapasztaltabbak leszünk tőle. Öreg korunkban lesz mire emlékezni mikor a lakóautó előtt ülve gyönyörködünk a tengerparton a lemenő nap utolsó sugaraiban.