Életünk során emlékeket és tárgyakat gyűjtünk. Emlékből sok van, egy idő után a tárgyakat azért gyűjtjük, hogy életben tartsa az emléket. Ha ránézünk egy ilyen tárgyra, egy fotóra, felelevenedik bennünk az élmény, az esemény, az utazás. Vannak különleges pillanatok és különleges találkozások. Mindenben van egy első. Az első kimondott szó, az első önálló lépés. Első csók, első szerelem, mikor először megpillantod a tengert…. Folytathatnám a sort. Mindenki fel tud idézni magában sok ilyen első emléket. Az elsők mindig emlékezetesek maradnak. Az elsők mellett még fontosabbak talán a különlegesek. Mikor valaki által lesz valami különleges, mert azt csak ő tudja, csak vele tudod, csak vele jó. Az ilyen különleges embereket, eseményeket féltve őrizzük a szívünkben, és szűkös napokon erőt gyűjthetünk belőlük. Hálát adunk érte, hogy megéltük, hogy átéltük, hogy találkoztunk, hogy ismerhetjük, hogy elutaztunk oda, arra a helyre. Vannak olyan helyzetek is, amikor nem történik látszólag semmi különös, csak egy beszélgetés, melynek során kiderül, hogy te vagy a másiknak különleges. Különleges vagy a szemében valami miatt, és ezt elmondja neked. Ez nagyon jó érzés. Ha már megtapasztaltad, tudod. Ha belegondolsz, biztosan neked is van ilyen személy az életedben, aki valamiért különleges a számodra, de nem tudja. Ajándékozd meg egy vallomással, mond el neki hogy számodra miért különleges.
