Gondolataim, mint széttört üvegszilánkok,
felcsillantanak múltat és jelent.
Homlokomra térképet karcolt,
hajamba ezüst szálakat szőtt az idő.
Lábaim tétován, botladozva keresték az utat.
Türelmetlenségem és vadságom
mára bölcsességgé szelídült.
Rólam mesél minden mozdulatom és tettem.
Bennem él már a jövőm, mit magamnak teremtettem,
melyben lelkem egyre szabadabb.
