Az öregedés biztos jele, hogy több temetésre kell menni, mint keresztelőre. Sajnos a mai kor magával hozta az együttélés, az élettársi kapcsolat intézményét, így esküvőre is csak nagy ritkán megy az ember. A másik biztos jele hogy az ember lánya már benne van a korban, hogy szentimentális lesz. Legalábbis velem egyre gyakrabban megesik. Az idő múlását jelzi az is, hogy többet vagyunk a múltban, mint a jövőben. Sokszor idézek fel magamban régi emlékeket. Egy ideje már leginkább csak szép emlékeket, annak van értelme. Így november 1-jén főleg. Amikor gyertyát gyújtok 1-1 sírnál, elgondolkodom. Sokféle gondolat megfordul a fejemben. Arcokat, hangokat idézek fel magamban. Vidám történetek jutnak eszembe, és hálás vagyok, hogy ennyi jó embert ismerhettem. A veszteség miatti fájdalom az idő múlásával csökken, vagy inkább átalakul. Elfogadom. Hozzátartozik az élethez. Hiszen minden élet vége halál.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon miért vagyok többet a múltban, mint a jövőben. Fiatalon az ember tele van célokkal, vágyakkal, melyek megvalósulásáért próbál mindent megtenni. Versenyfutás az idővel. Mindent próbáltam a lehető legrövidebb idő alatt elérni. Akkor és ott, vagy azonnal. Tudom nem voltam könnyű eset. Ezúton is bocsánatot kérek azoktól, akiket akkor „gyötörtem”. Volt, amiért sokat küzdöttem, harcoltam és dolgoztam, mégis elveszítettem. Úgy látszik az nekem ebben az életemben nincs a leltárban Sebaj! Van más. A múlt felidézése lassan a mindennapi rutin része. Na jó ez kicsit túlzás. Az idő távlatából már máshogy látom a dolgokat, de semmit sem csinálnék máshogy. Ennek az az oka, hogy most elégedett vagyok. Elégedett vagyok magammal. Nem biztos hogy jó a szóhasználat. Talán inkább elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok. Volt bőven időm megismerkedni magammal. Rájöttem, hogy egyszerűbb elfogadni magamat olyannak amilyen vagyok, mint harcolni ellene, ellenem. Csúnya dolog lenne néha a vita hevében megpofozni magamat :D. Magunkat kell a legjobban szeretni, és ez cseppet sem önzőség. Nem tudjuk otthagyni magunkat, nem tudunk magunk elől szabadságra menni, ezt az életet magunkkal kell tölteni.