A rád emlékezés egyszerre mennybe és pokolba juttat.
A pillanat, mikor felvillansz bennem, akár az ősrobbanás.
Benne van minden: a kezdet és vég,
Menny és pokol, születés és halál.
Próbáltalak elhagyni magamból.
A világot járva mindenhol elhullt egy darab belőled.
Odaadtam egy emléket a szélnek,
egy simogatást a tengernek,
egy sóhajt a napsütésnek.
Reménytelen próbálkozás volt.
Nem lettél bennem kevesebb.
Hamarosan ismét útra kelek.
Összeszedlek a világból,
vagy végleg elveszítelek.
