várakozás

Várakozás

Ülök a csöndben,
Hátamon verejték csorog.
Tétlenségre ítéltek most az angyalok.
Odakint a hőség tombol,
Szívem egy érintésre vár.
Fejemben torlódnak a verssorok.

Tétlenség, türelem, nem való nekem,
Én mindent most, és rögtön akarok!
Mégis várok, mert megtanultam már.
A türelem hiánya a húsomba vág.
Testem követel, kér, könyörög,
Én mégis várok, s a lelkemre hallgatok.

Lelkem, mint igazgyöngy
Megtisztulva vár.
A kagyló, mely növesztette,
Elengedte már.
Én várok a csöndben,
Várom azt, hogy rám találj.

Legbelül ordítok: itt vagyok! Nézz rám!
Találj végre rám!
De csönd van, senki sem szól.
És én csak várok, és várok,
Még ezer évig talán.