Újabb verseim

a múlt

A múlt

Tétlenül néztem, csomagolt,
bőröndbe került minden.
Tekintete lelkemig hatolt,
levette utolsó ingem.

Isten nélkül

Isten nélkül

Aztán már sírni sem tudsz,
elfogyott a könnyed,
szorított fogakkal azt remélted könnyebb.
Kegyelmét és bocsánatát kéred…..
Nélküle vajon mennyit ér az Élet?

A szobor

A szobor

Mogorván nézett a szobor a parkra,
a Hold sejtelmes árnyat vetett.
Egy férfi és egy nő egymást karolva
épp a pillanatba temetkezett.

Harang kondult, csillag hullt a mélybe,
lelkek, ajkak találkozása,
léphettek volna örök szövetségre,
de inába szállt a fiú bátorsága.

A szobor csak állt ott mozdulatlan,
megőrizve a pillanatot,
mindketten ott hagyták a fák között
a kimondatlan gondolatot.

szabadulás

Szabadulás

Gondolataim, mint széttört üvegszilánkok,
felcsillantanak múltat és jelent.
Homlokomra térképet karcolt,
hajamba ezüst szálakat szőtt az idő.
Lábaim tétován, botladozva keresték az utat.
Türelmetlenségem és vadságom
mára bölcsességgé szelídült.
Rólam mesél minden mozdulatom és tettem.
Bennem él már a jövőm, mit magamnak teremtettem,
melyben lelkem egyre szabadabb.

Jó Veled

Jó Veled

Padon ülni,
Holdat nézni,
Kéz a kézben
Együtt lépni.
Sötét éjben
Andalogni,
Hajnal tájban
Hazatérni.

Békesség

Néha jól esik csak úgy lenni,
kávézó teraszán sütit enni.
Padon ülve olvasni, beszélni,
a világgal nem szembe menni.

Néha jól esik csak úgy lenni,
gondolatokba mélyen elmerülni.
Rigófüttyben gyönyörködni,
a világot átölelni.

lelkem tükre

Lelkem tükre

Szavakkal leírni a leírhatatlant,
Ceruzával lerajzolni amit a füled hall,
Lehetetlen küldetés elmondani ami belül történik,
amit a lélek érez, amit a szív suttog.
Egy valami képes erre egyedül…
A tekintet.
Nézz a szemembe…

Ha engem nézel, ha rám vagy kíváncsi látni fogsz.
A szám mondhat bármit, amit hallani akarsz, vagy épp amit
én akarok hallani …
A szem egyedül az, ami képtelen a hazugságra.
Nézz a szemembe…

2019.02.13.

maradok

Maradok

Testem átvette lelkem fájdalmát,
minden érzelmem arcomra ült.
Nem játszom már leányt se dívát,
maradok, ki mindig voltam legbelül.

ősrobbanás

Ősrobbanás

A rád emlékezés egyszerre mennybe és pokolba juttat.
A pillanat, mikor felvillansz bennem, akár az ősrobbanás.
Benne van minden: a kezdet és vég,
Menny és pokol, születés és halál.
Próbáltalak elhagyni magamból.
A világot járva mindenhol elhullt egy darab belőled.
Odaadtam egy emléket a szélnek,
egy simogatást a tengernek,
egy sóhajt a napsütésnek.
Reménytelen próbálkozás volt.
Nem lettél bennem kevesebb.
Hamarosan ismét útra kelek.
Összeszedlek a világból,
vagy végleg elveszítelek.

őszi erdő

Őszi erdő

Az erdő illatától megrészegülve,
zörgő avarszőnyegen lépdelek.
A lehulló falevelek, mint ezernyi
elveszett gondolatom –
zuhannak a semmibe.
Az őszi erdőben sétáltam.
Ott, ahol az elmúlás az időtlenséggel szeretkezett.