levél gyermekkori önmagamhoz

Levél gyermekkori önmagamhoz

Nézem magunkat a régi fotókon. Nem tudom te mire emlékszel, én alig valamire. Mintha nem is lettem volna ott veled. Ugye nem haragszol, amiért magadra hagytalak? De most visszatértem, itt vagyok. Ha visszamehetnék az időben figyelmeztetnélek. Elmondanám neked, hogy bízz magadban, bízz a megérzéseidben, az érzéseidben. Akkor kevesebb csalódás fog érni. Amikor úgy érzed, hogy a szíved nincs jelen, az eszeddel dönts. Az lesz a helyes döntés. Ha a szíved ott van, akkor nem is kell döntéseket hozni, megy minden magától. Ne higgy azoknak az embereknek, akik azt sugallják neked, hogy kevesebb vagy náluk. Hazudnak. Azért teszik, mert félnek tőled. Félnek, mert látják a nagyságodat. Látják a fényedet és nem tudnak vele mit kezdeni. Megijeszted őket, el akarnak takarni, taposni. Dühösek lesznek, és lehet, hogy bántanak is. Olyankor fordulj sarkon minél előbb, és menj onnan. Elmondanám még azt is, hogy hatalmas erő van benned, és senki nem állíthat meg. Bármit el tudsz érni. Csak akarnod kell, és tenni érte. Mindig higgy magadban. Felkészítenélek a csalódásokra, hogy ne érjenek váratlanul. Lesznek majd utad során jóbarátok, akik végig kitartanak melletted. Becsüld meg őket. Szeresd mindig önmagadat, magadnak te légy a legfontosabb. Elmondanám még neked hogy igazi csoda vagy, Isten nagyszerű tulajdonságokkal és kincsekkel ruházott fel. Szívedben ott a feltétel nélküli szeretet, de neked kell megtalálnod. Ott van mellette a megbocsátás képessége, használd, ahányszor csak kell, végtelen. Legyél hálás minden megélt percért, legyél hálás a nehézségekért is, a fejlődésedet szolgálják. Mosolyogj az emberekre. Találd meg mindenben a szépet. Élvezd az életed.