Mogorván nézett a szobor a parkra,
a Hold sejtelmes árnyat vetett.
Egy férfi és egy nő egymást karolva
épp a pillanatba temetkezett.
Harang kondult, csillag hullt a mélybe,
lelkek, ajkak találkozása,
léphettek volna örök szövetségre,
de inába szállt a fiú bátorsága.
A szobor csak állt ott mozdulatlan,
megőrizve a pillanatot,
mindketten ott hagyták a fák között
a kimondatlan gondolatot.