Harmincnyolc éves lettem,
Életem egy részét leéltem.
Úgy múltak el az évek, mint egy röpke álom,
A boldogságot… vajon megtalálom?
Gondolataim cikázva jönnek-mennek.
Nagy költők szavai agyamban röpködnek.
Lassítsatok, kérlek, ezt én nem értem.
Honnan jön elő megannyi emlékem?
Harmincnyolc éves lettem,
Gondoltam meglepem magam e verssel.
Megszületett hát e költemény
Elődeimnek vajon ment ez könnyedén?
Ákos zenéjét hallgatom
Minden dalában sorsom hallhatom.
Agyamban zakatolnak vágyaim
Vajon merre visznek szárnyaim?
Harmincnyolc éves lettem
Most megírom első versem.
Szétkiáltom a széllel fájdalmaim
Vajon teljesülhetnek egyszer vágyaim?
Erőt merítek virágaimból
Segítséget kérek társaimtól.
Kérdések zúgnak a fejemben
Válaszaimat hol lelem meg?
Harmincnyolc éves lettem
Sorsomat megírtam egyszer
A forgatókönyv elveszett valahol.
Mit kell tennem, erre vajon ki válaszol?
Ittam a felejtés kelyhéből,
Kitöröltem vele mindent az elmémből.
Hogy éljem tovább az életem,
Sorsom útja merre menjen?