Az irodalom nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, bár nagyon szerettem olvasni, főleg kamasz koromban. Persze nem a kötelező olvasmányokat, de lelkiismeretesen azokat is elolvastam. A versek elemzését tán soha nem is értettem. Ha valaki azt mondja 20-30 évvel ezelőtt, hogy én verseket fogok írni, és azokat még ki is adom, akkor kinevetem. Mégis így történt. Az első naplómat tűzbe dobtam, később rájöttem, hogy butaság volt. Elkezdtem írni egy másikat. Az életem olyan fordulatot vett, hogy elkezdtem leírni akkor az érzéseimet, a velem történteket, mintegy önéletrajzi kisregényt. Verset soha nem akartam írni. Először egy téli napon ébredt fel bennem a versírás vágya, gondolata. Ekkor született meg első versem a Születésnapomra. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal íródtak a könyvben olvasható verseim. Feltárom bennük lelkem legmélyebb érzéseit, szívem vágyát, életem szomorú pillanatait. Hihetetlen magasságokat és mélységeket élek, éltem meg. A kötet második felében a hétköznapok gondolatait megfogalmazó prózai írásaim, gondolatmeneteim, töprengésem olvashatók. Merülj el benne kedves olvasóm. Nézz a szemembe.