Kis Etelka

Nem egyszerű pár sorban bemutatni magam. Vidéken nőttem fel, átlagos gyerekkor, átlagos kamaszkor. Nem voltam kiemelkedő semmiben, talán csak a magasságomban. Elég hamar a tornasor élére kerültem. Elvégeztem a középiskolát, érett lettem a bizonyítványom szerint. Korán férjhez mentem, elköltöztem a szülői háztól. 6 évvel később megérkezett az első csoda az életünkbe, megszületett a lányom. Újabb 6 év elteltével kaptam még egy csodát, megérkezett a fiam is. Építkezés, költözés, munka, gyereknevelés, válás, költözés, albérletek, később saját lakás. Tőszavakban ennyi, de a szavak mögött rengeteg érzés, érzelem van. Útkeresés, önismeret. Barátságok, szerelmek, utazások, veszteségek, fájdalmak, örömök és boldogság. Kerestem a módját annak, hogy magamra találjak, hogy megismerjem önmagam. Olvastam, filmeket néztem. Zenét hallgattam. Rajzoltam, festettem. Egy téli napon elkezdtek motoszkálni a fejemben gondolatok, melyek aztán verssé formálódtak a papíron. Kisebb-nagyobb megszakításokkal immár 60 körüli verset írtam. A hétköznapok fontosabb élményeinek megörökítéséhez a prózát használom. Minden írásom személyes megélésből fakad. Hullámvasúton utazom, mélységek és magasságok között élek.