részlet:
Az egyik szemem sír, a másik meg nevet,
Az egyikkel siratom régi életemet.
Nevet a másik, látja az újat,
A boldogság elűzi szívemből a búmat.
Az egyik szemed sír, a másik meg nevet,
Az egyikkel siratod gyönyörű kedvesed.
Nevet a másik, látja az életem,
Látja, hogy emléked örökre elteszem.
………….
Ülök a csöndben,
Hátamon verejték csorog.
Tétlenségre ítéltek most az angyalok.
Odakint a hőség tombol,
Szívem egy érintésre vár.
Fejemben torlódnak a verssorok.
Tétlenség, türelem, nem való nekem,
Én mindent most, és rögtön akarok!
Mégis várok, mert megtanultam már.
A türelem hiánya a húsomba vág.
Testem követel, kér, könyörög,
Én mégis várok, s a lelkemre hallgatok.
Lelkem, mint igazgyöngy
Megtisztulva vár.
A kagyló, mely növesztette,
Elengedte már.
Én várok a csöndben,
Várom azt, hogy rám találj.
Legbelül ordítok: itt vagyok! Nézz rám!
Találj végre rám!
De csönd van, senki sem szól.
És én csak várok, és várok,
Még ezer évig talán.
Szeress mindenkit, mint magadat,
Szeress mindenkit, akkor is, ha bántanak.
Szeresd azt, ki feléd sem néz,
Szeresd azt, ki mindent megért.
Szeresd a koldust, szeressd a szegényt,
Szeresd azt, ki mindig csak remél.
Szeresd az életet, a napot,
Szeresd azt ki rád mosolygott.
Szeresd az anyát, ki gyermeket szült,
Szeresd az anyát, ki téged megszült.
Szeresd a fényt, mely meleget ad,
Szeresd az álmot, hol egy kicsit meghalsz.
Szeresd a virágot, mely illatot ad,
Szeresd a madarat, hisz te is szabad vagy.
Szeress, mert a szeretet a legfontosabb!
részlet:
Ha rám gondolsz, veled vagyok
Gondolj rám, és ott vagyok
A felkelő nap sugarában rád ragyogok.
Gondolj rám, és ott vagyok
A tavaszi szellő simogatásában is ott vagyok
………………………………….
részlet:
Álmomban…
Álltál előttem teljes életnagyságban.
Álmodtam
Álmomban…
Szilaj táltosként érkeztél el hozzám
Fejed büszkén hátravetve szóltál.
………………………….
részlet:
Ki nem mondott szavak,
El nem mondott mondatok…
Elhallgatott viharok,…
Elhallgatott vágyak…
Elhangzott ígéretek,…
Elhangzott vádak…
Letakart igazság,…
……………………
2006 tél
részlet:
Nem tudom hol rontottuk el,
Nem értem miért romlott el.
Nézem őszülő halántékod,
Érzem feszítő indulatod.
Egykoron együtt indultunk,
Most nem tudom merre tartunk.
Sokszor másik úton mentél,
Egyedül voltam a sziklák peremén.
………….
……….
Harmincnyolc éves lettem,
Életem egy részét leéltem.
Úgy múltak el az évek, mint egy röpke álom,
A boldogságot… vajon megtalálom?
Gondolataim cikázva jönnek-mennek.
Nagy költők szavai agyamban röpködnek.
Lassítsatok, kérlek, ezt én nem értem.
Honnan jön elő megannyi emlékem?
Harmincnyolc éves lettem,
Gondoltam meglepem magam e verssel.
Megszületett hát e költemény
Elődeimnek vajon ment ez könnyedén?
Ákos zenéjét hallgatom
Minden dalában sorsom hallhatom.
Agyamban zakatolnak vágyaim
Vajon merre visznek szárnyaim?
Harmincnyolc éves lettem
Most megírom első versem.
Szétkiáltom a széllel fájdalmaim
Vajon teljesülhetnek egyszer vágyaim?
Erőt merítek virágaimból
Segítséget kérek társaimtól.
Kérdések zúgnak a fejemben
Válaszaimat hol lelem meg?
Harmincnyolc éves lettem
Sorsomat megírtam egyszer
A forgatókönyv elveszett valahol.
Mit kell tennem, erre vajon ki válaszol?
Ittam a felejtés kelyhéből,
Kitöröltem vele mindent az elmémből.
Hogy éljem tovább az életem,
Sorsom útja merre menjen?