Blog

A fa

Blog / By

Apró piciny magként kezdte az életét. Lassan, az évek alatt hatalmasra nőtt. Élete során otthont adott ezer és ezer bogárnak, ágain madarak pihentek, árnyékát meleg nyári napokon áldották. Ha ágait hó fedte, gyönyörködtek benne. Tűrte a viharokat, csak állt és figyelte méltóságteljesen a körülötte zajló eseményeket. Egy reggel nagy lett a nyüzsgés körülötte, emberek, gépek érkeztek. Sorsa bevégeztetett. Ha álmodott valaha róla, hogy hogyan szeretne búcsúzni, biztosan ez volt az. Hosszú utazás következett. Aztán a megérkezés. Szorgos kezek igazgatták, faragták.
Ekkor találkoztunk. Hazafelé sétáltam a belvároson át, amikor friss fenyőillatot hozott a szél. A sarkon befordulva láttalak meg. Lenyűgözött szépséged, méreted, formád és illatod. Nem tehettem meg, hogy csak elsétálok melletted. Maradnom kellett addig, amíg támasz nélkül nem tudsz megállni. Figyeltelek. Mintha mindig is erre vágytál volna. Egyik szemem siratott, a másik örült neked. Tudom, hogy mindennek vége lesz egyszer. Neked ez a legszebb út. Örömet hoztál kezdettől az emberek életébe. Talán van olyan, aki gyakran elment melletted, de annyira megszokta a látványod, hogy szinte már fel sem tűntél neki. Akik nap mint nap láttak téged, holnap arra eszmélnek, hogy már nem vagy ott. Biztos vagyok benne, hogy hiányodat sokáig érzik majd, és emlékedet sokáig emlegetik. Főleg most, hogy ilyen híres lettél. A nagyváros karácsonyfája. Emberek ezrei fognak megcsodálni. Melegséget hozol a szívünkbe. Emlékeket ébresztesz, vágyakat keltesz. Hitet. Gyerekek és felnőttek fognak csillogó szemmel figyelni téged. Látsz majd ovisokat, iskolásokat sétálni, a színpadon énekelni, játszani, verset mondani. Látsz majd andalgó szerelmes párokat, kéz a kézben sétáló öregeket, akik felidézik a régi idők karácsonyait. Látsz majd sok fiatalt, főleg esténként. Legtöbbjüknek egy jó buli lesz az egész, és leginkább a forraltbor miatt mennek a térre. Látsz majd kapkodó, ideges, ajándékot hajszoló embereket, főleg az utolsó napokban. Remélem ezekből keveset. De te csak mosolyogj rájuk. Ragyogj és csillogj. Áraszd szét a békét, és nyugalmat, ami benned van. Sugározd a városra a karácsony szellemét.

Kék kis virág

Blog / By
  • Honnan jöttél? – Kérdezte a Csillag
  • A Föld nevű bolygóról. – Felelte Kékvirág
  • Az nagyon messze van. Miért tetted meg ez a nagy utat? – kérdezte a Csillag.
  • Keresek valakit. – Válaszolta a Kékvirág.
  • Képes voltál ekkora utat megtenni érte? – Csodálkozott a Csillag.
  • Igen, felelte a Virág.
  • Fontos lehetett neked. Miért keresed?
  • Tudod a magamfajta törékeny, érzékeny kis virágnak Kertészre van szüksége. Egy olyan Kertészre, aki gondozza, ápolja. Megóvja a széltől, az erős napsütéstől, vizet ad mikor szomjas. Kigyomlálja a gazt körülötte.
  • Értem, mondta a Csillag. Folytasd kérlek.
  • Tudod Csillag, nekem nagyon jó Kertészem volt a Föld nevű bolygón. Nagyszerűen gondomat viselte. Ápolt, óvott, gondozott, vigyázott rám.
  • Értem, és őt keresed?
  • Igen Csillag, Őt keresem.
  • Miért, a Földön nincs több kertész?
  • De sok kertész van a Földön, de nekem csak az én Kertészem kell. Nélküle már nem olyan szépek a szirmaim, a gyökerem is elgyengült. A leveleimet megégette a Nap, a szél is megtépázott. El kellett jönnöm onnan.
  • Most már értelek Kékvirág.
  • Tudsz nekem segíteni? Nézett rá reménykedve Kékvirág.
  • Hát nem is tudom. Találkoztam a múltkor valakivel, aki szomorúan bolyongott, úgy rémlik egy virágot keresett, de nem emlékszem milyen színűt. Lehet, hogy ő volt a te kertészed? Egy szál vörös rózsa volt a kezében. Az ingére szívek és galambok voltak hímezve.
  • Akkor Ő volt az, csillant meg a szeme kis Kékvirágnak. Hol találom? Segíts nekem Csillag!
  • A Hold felé láttam sétálni. A szomszéd Csillag mesélte a múltkor, hogy minden holdtöltekor ünneplő ruhát vesz fel és sétálgat a Hold kapujánál, mintha várna valakit.
  • Milyen messze van innen a Hold? – Kérdezte a kis Kékvirág.
  • Ha sietsz, következő holdtöltére éppen odaérsz. – Bíztatta őt a Csillag.
  • Köszönöm neked Csillag a segítséget. Hálás vagyok érte.
  • Örömmel segítettem. Remélem a te Kertészed az és újra szépek lesznek majd a szirmaid.
    A kis Kékvirág búcsút intett a Csillagnak, nem volt vesztegetni való ideje, oda kellett érnie a Hold kapujához a következő holdtöltéig.
    A Csillag kíváncsian várta a következő teliholdat. Az ablakából éppen a kapujára látott a távcsővel.
    Pontban éjfélkor, mikor kiteljesedett a Hold, ott ált a kapuban a Kertész, ünneplőbe öltözött lélekkel, kezében egy szál vörös rózsa, szívében örök szerelemmel Kékvirág iránt. A Kékvirág megérkezett. Csapzott leveleit csak vonszolta maga után, szirmai megfakultak, elszakadtak. Amikor meglátták egymást összefonódtak. A Kertész óvatosan megigazította leveleit, szirmaira finom csókot lehelt, melytől újra szépek és fényesek lettek.
    Azóta minden teliholdkor kék színbe borul a Hold udvara. Egy halványkék fénysugár ereszkedik le egy tóra, melyen leszállnak a vízre. Megmártóznak, sütkéreznek a Hold fényénél. Szeretetükkel beragyogják a tóparti kis települést. Bejárják a jól ismert kedvenc helyeket. Egymást átkarolva sétálnak egyet a sétányon, koccintanak a teraszon, beintegetnek az ablakokon, és visszatérnek a kék fénysugáron át a Holdra.

Keresés

Blog / By

Életünk nagy részét kereséssel töltjük el. Keressük helyünket az iskolában, (én nem jártam óvodába, ezért ezt kihagytam). Keressük az első munkahelyet, aztán a következőt. Keressük a párunkat, a társunkat. Keressük a megfelelő lakást, a cipőnkhöz illő táskát, vagy fordítva, cipőt a táskánkhoz. Keressük az előnyös frizurát, a hajszínt. Régen próbálgattam, de már közel 20 éve nem festetem, ez az eredeti hajszínem. Keressük a saját stílusunkat, mi áll jól nekünk. Keressük a következő munkahelyet, az ideális telket, vagy házat. Orvost keresünk magunknak, a gyereknek. Óvodát, iskolát. Babakocsit, biciklit, gördeszkát, jégkorcsolyát, fodrászt, fogorvost, masszőrt. Sportkocsit, családi autót. Később már nyaralóhelyet, olcsó szállást, repülőjegyet keresünk. Időnk nagy százalékát kereséssel töltjük. Én nyughatatlan természet vagyok, örök elégedetlen. Nagyon ritkán érzem azt, hogy na ez most jó, ez az igazi, ez kell nekem. Legyen szó ruháról, cipőről, vagy akár tevékenységről. Ideig-óráig jó. Fellelkesülök, nekiugrom, csinálom. Van, hogy évekig kitartok valami mellett. Átrendezem a lakást, átfestem a falat, bízva abban, hogy jobb lesz úgy. Közben változom belül. Megtapasztalom, hogy milyen abban a cipőben járni. Rájövök, hogy mégsem ilyen lovat akartam, és megyek tovább. A keresés folytatódik. Egyedül barátokat nem kerestem soha, őket mindig az élet sodorta az utamba, vagy éppen el. Lehet, hogy ha nem keressük, megtalál bennünket az a dolog, személy, vagy épp munka, hivatás, ami nekünk való.

Kizökkenés

Blog / By

Milyen könnyű kizökkenni, kiesni onnan, ahova az ember vágyik. Megtalálod, átéled egy pillanatra, aztán újból elveszíted. Nem lehet örökké a tiéd. Mikor megtapasztalod, akár csak egy szemvillanásnyi időre, annyira beléd vésődik, hogy onnantól kezdve csak is arra vágysz. Azt hiszed révbe értél, már semmi baj nem érhet. Mégis. Mindenhol azt keresed. Pörgeted vissza az időt, hogy vajon hol rontottad el, hogy történhetett, hiszen már megvolt. Félrenéztél és máris elszaladt vele, elvitte, elvette Tőled valami, vagy valaki. Rossz helyen keresed a tettest. Minden belül történik. Te vagy a tettes, Te vagy az áldozat. Ok és okozat egyben.

Öregedés

Blog / By

Az öregedés biztos jele, hogy több temetésre kell menni, mint keresztelőre. Sajnos a mai kor magával hozta az együttélés, az élettársi kapcsolat intézményét, így esküvőre is csak nagy ritkán megy az ember. A másik biztos jele hogy az ember lánya már benne van a korban, hogy szentimentális lesz. Legalábbis velem egyre gyakrabban megesik. Az idő múlását jelzi az is, hogy többet vagyunk a múltban, mint a jövőben. Sokszor idézek fel magamban régi emlékeket. Egy ideje már leginkább csak szép emlékeket, annak van értelme. Így november 1-jén főleg. Amikor gyertyát gyújtok 1-1 sírnál, elgondolkodom. Sokféle gondolat megfordul a fejemben. Arcokat, hangokat idézek fel magamban. Vidám történetek jutnak eszembe, és hálás vagyok, hogy ennyi jó embert ismerhettem. A veszteség miatti fájdalom az idő múlásával csökken, vagy inkább átalakul. Elfogadom. Hozzátartozik az élethez. Hiszen minden élet vége halál.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon miért vagyok többet a múltban, mint a jövőben. Fiatalon az ember tele van célokkal, vágyakkal, melyek megvalósulásáért próbál mindent megtenni. Versenyfutás az idővel. Mindent próbáltam a lehető legrövidebb idő alatt elérni. Akkor és ott, vagy azonnal. Tudom nem voltam könnyű eset. Ezúton is bocsánatot kérek azoktól, akiket akkor „gyötörtem”. Volt, amiért sokat küzdöttem, harcoltam és dolgoztam, mégis elveszítettem. Úgy látszik az nekem ebben az életemben nincs a leltárban  Sebaj! Van más. A múlt felidézése lassan a mindennapi rutin része. Na jó ez kicsit túlzás. Az idő távlatából már máshogy látom a dolgokat, de semmit sem csinálnék máshogy. Ennek az az oka, hogy most elégedett vagyok. Elégedett vagyok magammal. Nem biztos hogy jó a szóhasználat. Talán inkább elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok. Volt bőven időm megismerkedni magammal. Rájöttem, hogy egyszerűbb elfogadni magamat olyannak amilyen vagyok, mint harcolni ellene, ellenem. Csúnya dolog lenne néha a vita hevében megpofozni magamat :D. Magunkat kell a legjobban szeretni, és ez cseppet sem önzőség. Nem tudjuk otthagyni magunkat, nem tudunk magunk elől szabadságra menni, ezt az életet magunkkal kell tölteni.